Mit is lehet tenni egy olyan igazi téli hideg napon, mint ami december elején ránk köszöntött, mint egy igazi jó kis bortúrára menni. Zala Vármegye szívében található egy kis település, Pusztaszentlászló, ahol is, jobbnál jobb programok keretein belül lehet, jobbnál jobb borokat kóstolni.
Régen, úgy húsz éve, még csak a helyiek jártak fel a szentlászlói hegyre. Ápolták, gondozták a birtokaikat, viszont a falusi turizmus még hírből sem ismerte ezt a kicsinyke falut, pláne nem a hozzá tartozó szőlős hegyet.
Ez néhány éve megváltozott, amikor is egy fiatal agilis polgármester vette át a falu vezetését. Hitte, hogy a turizmus fel tudja lendíteni a falu életét.
Ezt a falut sok-sok évig hívtam otthonomnak, majd a sors máshová vetett. Viszont időközönként "haza" szoktam menni. Igazán kíváncsi voltam, hogy mégis milyen az ottani falusi turizmus?!
El kell mondanom minden elfogultság nélkül, hogy teljesen más, mint ahol eddig részem volt benne. Inkább családias jellegű, mint profitorientált és nem csak azért, mert ismerem a srácokat, akik fáradtságot nem ismerve készülnek az ilyen jellegű programokra. Az ország minden tájáról érkeztek érdeklődök, sőt még határainktól igazán csak távol lévő Dél-Kelet Ázsiából is.
A túra több állomáson keresztül mutatta be a hegy nedűit. Teljesen új élmény volt, hogy egy borkóstolón nem is az volt a lényeg, hogy a gazdák elkápráztassák szaktudásukkal az érdeklődőket, hanem az, hogy igazán jól érezzük magunkat. Miért is fontos ez a számomra? Talán azért, mert nem egy voltam a sok vendég közül, hanem a Vendég, mint ahogy a többiek is. Tényleg közvetlen és családias volt, mint egy igazi hegyi buli.
Minden birtokon több fajta bort is kostoltunk és egy kis harapni valóval is megvendégeltek bennünket. Ami igazán eltér a többi borkóstolótól, hogy a direkttermő szőlőfajtákból is lehet kóstolni igazán finom nedűket. Felismerték az ottani gazdák, hogy nem ördögtől való a régi szőlőfajtákhoz szakértelemmel hozzányúlni, újragondolni.
A túra végén egy felújított boronapince zárta a sort, ahol remek fotókat láthat az érdeklődő arról, hogyan fogott össze a falu, hogy megmentsen egy olyan épületet, ami már akkor ott állt, amikor én még nem is éltem. A pince mellett egy három emeletes kilátó teszi még pazarabbá a programot, hiszen szép, tiszta időben a szomszédos Ausztria hóval fedett csúcsaira is kilátás nyílik. Valamint a falu híres halastavát is meg lehet innen csodálni.
A legtöbb falusi turizmushoz köthető program inkább tűnik egy futószalaghoz, ami nem nézi, hogy ki ül rajta, hanem azt, hogy mennyien. Javaslom az olvasónak, ha szeretne egy olyan rendezvényen részt venni, ami még valóban a vendégről szól, akkor látogasson el a következő programjukra, ami ha jól értesült vagyok, akkor egy hagyományőrző disznóvágás lesz.
Szerző&fotók: Hajdu-Felső Bernadett
