A 2025-ös év nyarán, a nagy európai utazásunk közben jött az ötlet, hogy egynapos villámlátogatás keretében – némi kitérő árán – megnézhetnénk Luxembourgot. Döntésünk után utunk kezdete Reims, számomra cseppet sem meggyőző városának elhagyásával kezdődött. Jó pár hónap távlatából elmondhatom, hogy a reimsi katedrális volt az egyetlen, ami valamilyen szinten nyomot hagyott bennem.
Utazásunk Luxembourg felé a hajnali órákban vette kezdetét, és Belgium érintésével, többórányi autózást követően érkeztünk meg. Elöljáróban igyekeztem felkészülni a városra: Luxembourg kétszer is elnyerte Európa Kulturális Fővárosa címet – először 1995-ben, majd 2007-ben. Azzal is tisztában voltam, hogy a dohánytermékek és az üzemanyag ára a környező országokhoz képest itt a legalacsonyabb. Ez az ország vezetésének tudatos döntése volt, amellyel a gazdaság működését kívánták élénkíteni. Az általam olvasott, majd a helyszínen tapasztalt eredmények pozitív hatása önmagukért beszélt.
A várost látva azonnal szembetűnő volt a tisztaság és rend, ami a nap során egy pillanatra sem halványodott el. Pedig semmivel sem volt több köztéri kuka vagy illemhely, mint máshol. A rendet kedvelő személyiségem azonnal pozitív érdemként könyvelte ezt el. Ami azonban még jobban meggyőzött, az a város lelkiismeretesen gondozott zöldterületei. A települést két folyó szeli ketté: az Alzette és annak mellékfolyója, a Pétrusse. Ezek mentén számtalan híd és viadukt terül el, összekötve a városrészeket.
Útitársaimmal a Pétrusse folyó szurdokvölgyébe sétáltunk le. Onnan már teljes valójában látható volt az egyik legkedveltebb helyi látványosság, a boltíves Adolphe kőhíd. A híd mellett azonban ami igazán megragadott, az a remekül kialakított, frissítő liget. Az alacsony vízállás felfedte a folyómederben lévő köveket és sziklákat, és a fölöttünk magasodó óváros évszázados múlttal, rendelkező épületeivel igazán emlékezetes látványt nyújtott.
Luxembourg szellős utcáin sétálva csak ritkán botlottunk turistacsoportokba – leginkább a főbb látványosságoknál tömörültek. Számomra a legemlékezetesebb a Chemin de la Corniche volt: a város legszebb sétánya, ahonnan belátható a település és annak környéke. A hidak, a középkori erődítmények és a távolban megnyugtatóan zöldellő tájak látványa lenyűgözőnek hatott. Számos híroldal „Európa legszebb erkélyének” nevezi – nem tisztem ezt eldönteni, de valóban olyan élményt nyújt, amiért megéri egyszer felkeresni ezt a remek várost.
Azóta önmagamban zöld szigetként hivatkozom Luxembourgra – egy olyan helyre, amely méltósággal párosuló nyugalommal tekint a jövőbe. Akadt pár váratlan úti célom életem során: volt, amelyik csalódást okozott, de Luxemburg és annak életérzése egyértelműen a remek ötletek táborát erősíti. Elbeszélésemet egy, a városhoz kapcsolódó mondával zárnám:
Melusina legendája – Luxemburg eredetmondája (D’Legend vu Melusina – D’Ursprongslegend vu Lëtzebuerg)
Réges-régen, amikor még csak egy apró erőd állt a mai Luxembourg helyén, Siegfried gróf, az Ardennek ura, megvásárolta a Bock-sziklát, hogy ott felépítse várát. Egy napon, miközben a völgyben sétált, találkozott egy gyönyörű fiatal nővel, akit Melusinának hívtak. Melusina különös feltételekkel fogadta el a gróf szerelmét és házassági ajánlatát: Minden szombaton egyedül kell maradnia, és senki – még Siegfried sem – nem nézheti meg, mit csinál olyankor.
A gróf beleegyezett, és boldogan éltek együtt a Lucilinburhuc várban (innen ered a Luxembourg név). Melusina csodálatos asszony volt: fényt, gazdagságot és jólétet hozott az új birodalomra. Ám az évek múltával Siegfriedet elöntötte a kíváncsiság. Egy szombaton titokban belesett a felesége fürdőjébe… és ekkor felfedezte a titkot: Melusinának a dereka alatt hal farka volt!
Amint a nő észrevette, hogy megszegték az ígéretet, sikoltozva eltűnt a folyó habjai között – egyesek szerint az Alzette vizébe vetette magát, mások szerint a vár falába olvadt bele. Azóta mondják, hogy Melusina szelleme még mindig a Bock-szikla alatt él, és hétévente egyszer megjelenik, hogy megnézze, hogyan boldogul Luxembourg városa.
Szerző&fotók: Mészáros István
