A törzs már kicsi, csak kb. 1000 főt számlál, és már csak legfeljebb a fele él kizárólag vadászatból és gyűjtögetésből, míg a többiek elkezdtek földet művelni, kereskedni és bérmunkába álltak.
A wahadzabékat először egy német felfedező, Oscar Baumann dokumentálta 1894-ben, majd egy másik expedíció 1930-ban. A törzset megpróbálták többször is letelepíteni és mezőgazdaságra szoktatni, 1927-ben és 1939-ben, sikertelenül. Később is voltak próbálkozások, 1965-ben és 1990-ben, szintén sikertelenül.”
Megérkezünk a „bushman”-okhoz
Hajnalban keltünk, még sötétben indultunk, hogy napkeltére odaérjünk. Mondanom sem kell, hogy úttalan utakon, a terepjárónkat is megviselte. A helyi idegenvezetőnk, J.J. (ejtsd dzsédzsé, = John Joseph) vitt be a (TÉNYLEG!!!!!!!) bushmanokhoz végül egy ösvényen (ld. az alábbi videóban). Nyugodtan mondhatom, hogy levegőt se kaptunk a látványtól.
Ez a csapat kb. 3-4 család, monogámok, viszont csak egymás között házasodnak, ami miatt a születő gyerekek között kevés marad életben, csökken a számuk. A környéken már kevés a vadászható állat, így nem tudnak csak vadászatból és gyűjtögetésből megélni.
Az államtól kapnak kiegészítő élelmet, ruhákat, a nőket pedig ún. „community project”-be vonják be, ami kézimunkázást jelent, a termékeket eladják, így pénzhez jutnak. Őket is megpróbálták néhány éve letelepíteni, házakat építettek nekik, de visszaszöktek.
A wahadzabe törzs tagjai a tűz körül
A tűz körül ülők egy része dohányzott, mint megtudtuk a füvet is szeretik és hiába tilos, beszerzik maguknak.
Kézimunkázó nő
Megnézhettük, az asszonyok hogyan kézimunkáznak, …
Gyerekek a tűz körül
… a gyerekeik meg körülülték.
Aztán megmutatták azt is, hogyan kell tüzet csiholni. A végén mindkettőnket invitáltak és kipróbálhattuk mi is, hogyan is megy ez.
A következő kép hátterében látszik egy lakókunyhó. Összesen nem láttunk háromnál többet, egy ilyenben jó, ha ketten elférnek. Azt gondoljuk, hogy a többség a szabad ég alatt alszik.
A kísérőnk magyarázza, melyik nyílhegyet hogyan készítik és használják
J.J. elmesélte, melyik nyílvessző mire való. Balról az első való madárra. Amin az ujja van, azon még nincs nyílhegy. A következő kettő már nagyobb vadakra szolgál, míg a legutolsó kifejezetten nagyvadra, és mérgezett.
A mérget növényi kivonatból készítik, ha az állatot eltalálja, a vérben felszívódva kb. 15 perc alatt megállítja a szívet, de a húst nem teszi ehetetlenné.
Elöljáró és „fővadász”
A törzs elöljárója, egyúttal a „fővadász” aki nagyon barátságosan mindent elmesélt, persze nem nekünk, hanem J.J.-nek, aki fordított.
Indulunk vadászni Fotó: Bács Edit
Mi is vadászunk velük
Mentünk velük VADÁSZNI íjjal és nyíllal, a kutyák körülöttünk a vadászatban segítettek.
Vadászat a wahadzabe törzs tagjaival
Vadászat a wahadzabe törzs tagjaival
Vadászat a wahadzabe törzs tagjaival
Vadászat a wahadzabe törzs tagjaival
A kilőtt nyilakat, amivel nem sikerült eltalálni a célt, rögtön a lövés után hihetetlenül ügyesen megkeresték, hogy újra használhassák.
Egy olyan fa, aminek a nedvét szúnyogriasztónak és szappannak használják
A fa virágát mutatja a fővadász
Ez egy olyan fa, aminek a nedvét szúnyogriasztónak és szappannak használják. A másik fának a virágát a környék méhei begyűjtik, amiből a mézet a wahadzabék a datogákkal elcserélik kovácsolt nyílhegyekre (a datogákról a hetedik fejezetben lesz szó).
Eddig két madarat sikerült a vadászoknak lőniük, de mentünk tovább.
A két vadász különvált és egyszercsak az egyik elkezdett kiabálni, a másik meg a hang után rohant.
Majomzsákmány
J.J. mondta, hogy majmokat láttak. Mire mi utólértük, épp az egyik majmot kutyák üldözték, de a fiatalabb vadász elejtette az első majmot.
J.J. hihetetlen boldog volt, mert azt mesélte, hogy kb. 5 éve vezet turistákat ide, de most először sikerült a vadászaton majmokat ejteni.
Az egyik elejtett majom
Az első majmot nyíllal lőtték le, a másodikat pedig a kutyák fogták meg és harapták agyon.
A fővadász a két elejtett majommal
A fővadász nagyon büszke volt a zsákmányra.
Wahadzabe vadászok a zsákmányukkal
Láthatóan mindketten nagyon elégedettek a mai eredménnyel, amit az alábbi videóban el is mondanak.
Nem tudjuk, pontosan mit mondanak, de nagyon vicces volt, főleg a hangképzés miatt.
Vissza a táborhoz
Azután már csak össze kellett kötni a majmokat, hogy a hátukra vehessék, és elindulhassunk visszafelé. Amikor a táborba visszaértünk, megnyúzták a majmokat, de az erről szóló videót azért most inkább kihagyom…
Élet a wahadzabe faluban
Láttunk még két „műsorszám”-ot. Először a gyerekekkel együtt a célbalövést gyakorolták (persze mi is kipróbálhattuk…)
Azután pedig „össztánc” következett.
Szerző&fotók: Gosztonyi Gábor web: https://gosztonyigabor.hu/ ; Facebook profil
videók: https://www.youtube.com/channel/UCt5tdXMw17l6xkz6C8_WeYQ
